X360-on és PS3-on meglehetősen pozitív visszajelzésekkel megáldott stuff kézikonzolos portja kerül ezúttal górcső alá, ahol is kiderül mennyire is lehet szeretnivaló és cuki egy gyilkolásra szakosodott ninjácska. A kezdő tanító mód alatt badarság lenne bárminemű konzekvenciát is levonni, hisz ez a másik verziókban is  tartalmatlanabb volt mint maga a tényleges játékmenet.

A játék sztorija kedves gyermeki történet ahol egy madárlétforma képezi a civilizációt, melyben azért vannak emberek is, vagy inkább gyermekek a mini ninják, ezekből is hármat fogunk mi irányítani, hogy megküzdjünk a gonosz szamurájokkal elhozva a békét kloákás barátainknak.

Meglepő módon megpróbálkoztak a háromdimenziós világgal ami eredményeként a régi PSX-es időket idéző pixeles látványvilág keletkezett. Nem csúnya csak már elavult, mégsem ez lesz az igazi probléma, hiszen cserébe nagy a látótávolság és még a magasság és mélység is, szép teljesítmény a hardverhez képest. Egyes helyszíneken látszik, hogy a nagygépes verziók lekicsinyített változata.  A környezet kialakítása is elfogadható, bár  a sűrű erdő kétoldalt, ami úgy néz ki mintha zárt fal lenne, amire rá van festve a farengeteg  már  fércmunkának néz ki.

A nagy látótávolság viszont csak a tájra igaz, sajnos az ellenfelekre és a felszedhető növényzetre nem. Úgy ám, mivel a virágokat és a gombákat és az egyéb növényeket nem árt begyűjteni felidézve őseink gyűjtögető életformáját. Mert aztán ezekből különféle italokat lehet előállítani. Nem, nem házi pálinkát és vicces cigit sem lehet belőle sodorni, hiszen akkor miféle erkölcsi útmutatóval lenne ellátva ez a játék? Helyette energia visszaállító, gyorsabb regenerálódást előidéző a KI-nél és egyéb nyalánkságok koktélja nyerhető ki a megfelelő mixernél.  Úgy ám, mivel  ninjánk erre nem képes ezért az adott pályán találni kell  egy helybéli „madarat” akinél bemixelhető a lötty. Ninjánk a vegetáriánus étrend éllovasa, ugyanis elhasznált energiáját pótolhatja még különféle gyümölcsökkel, mézzel, vagy olajos magvakkal.

Ellenfeleink kinézete nem túl változatos, talán azért sem mert van három vagy négy fajta az egész játék folyamán, és van egy akit sosem fogunk látni, őt úgy hívják a: kamera! Bár van egy gomb ami arra van kitalálva, hogy mögénk parancsoljuk a rakoncátlankodó kis huncutot, mégis nem egyszer hajlamos a beragadásra és a belassulásra.  Küzdelmek során reflektorfényben mi állunk a középpontban és csak arra csaphatunk amerre sejtjük az ellenfelet. Lehet, hogy ez is a ninja érzékek csiszolására szolgáló direkt beleprogramozott elem lenne?

A mozgásról annyit érdemes tudni, hogy alapjában véve egy szokásos platformjáték melyben a kereszt gombbal lehet mozogni, jelen van az ugrás és csodálatos háromcsapásos kombináció, meg egy védekező gomb.

Továbbá a sima futáson kívül van a gyorsabb rohanás ami a KI-t vesz igénybe, ez az élet csík alatt lévő sárga csík ami eközben folyamatosan fogy, a lila csík meg a különféle mágiák használata alatt emésztődik fel,  de erre még visszatérünk. Mindkettő csík meditálással bármikor maximumra tölthető, meditálni meg bármikor lehet.  

Emellett falon felfutni és onnan elrugaszkodásból  ide-oda ugrálni két egymás melletti falon is lesz lehetőség, valamint falon vízszintes irányba szaladni is. A három karakterből kettő használ dobófegyvereket is, de ezekből is a legtöbb fajtát az a fő karakter, akit az eleje óta irányítunk. Neki van kétfajta dobócsillaga és bombája is. A másik kettő közül is leginkább a kiscsaj a szimpatikusabb, mivel a böhöm dagi gyerek a kalapáccsal meglehetősen lassú, bár nagyobb szamurájoknál használata célszerű.

A varázslatok közül, merthogy azok is lesznek ám, a legérdekesebb az álatok irányítása, amikor belebújhatunk kis testükbe… khm, már megint mire gondoltok? Szó sincs arról! Szóval átvesszük a testük felett az irányítást és így átjuthatunk olyan vékony járatokon amúgy számunkra megközelíthetetlen helyekre.

Emellett van még tűzlabda vagy szellemelimináló varázslat is a repertoárban.  Bár sok ilyen platform nem jelent meg DS viszonylatban, mégsem érte el a kívánt hatást. Sokszor unalmas eseménytelen részek, illetve a bosszúságot okozó kamera és a taktika nélküli csapkodós harc keseríti meg az életünket.

Leginkább ami frusztráló, hogy poéntalanabb mint a nagygépes verziók, kimaradtak mozdulatok, ötletek. Ott lehetett fáról rázni gyümölcsöt, horgászni és az állatokba bújval is harcolni, továbbá volt még növénylátó képességük is, lásd egy vaddisznóval könnyebben megtaláltad a gombát. Ezzel szemben itt ha nagy nehezen leaprítom egy nagyobb szamuráj arcát és átváltozik medvévé elég ha egy pillanatra kimegy a képből és már el is tűnik.  Merthogy minden ellenfél különböző állattá alakul nehogy a kisgyermekek lelke sérüljön, és erősítsék a reinkarnációba vetett hit elterjedését.

Nehezményezhető tehát az, hogy az állatoknak ily mód nem sok szerepük van, és csak ott nem tűnik el egy ahol feltétlen szükséges a továbbjutáshoz. a sebző varázslatok valamint a dobófegyverek használata is körülményes, egyrészt a kamera miatt, másrészt a lassú ráállásnak köszönhetően sokkal hamarabb kínálnak meg lángossal a nem épp vendégszerető ellenfelek, minthogy mi homlokon nyomhassuk őket.

A főellenfeles harcok azért is jobbak, mert változatosságot jelentenek a programban. A kamera itt is pocsék, de legalább  van esély a győzelemre ha rájövünk a gyenge pontra, ami mindegyiknél más. Az alsó kijelzőn lévő menüből választhatjuk ki a fegyvert, a három karakterből az egyiket, ( a legszimpatikusabb ugyis a főszereplő Hiro) illetve a gyógyitalokat és a rágcsálnivalót. Önmagában még jól is mutat és praktikus, és ezt természetesen az érintőceruzával kell végrehajtani. A rizskalap amellett, hogy bármikor felvehető kajak tulajdonsága teszi igazán hasznossá, merthogy csónakként gyorsabban közlekedhetünk beleülve a vízen. Más kérdés, hogy egyes részek borzalmas irányítással és emellé szikladarabokkal borzolják a kedélyeket.

Jópofák viszont az érintőceruzás részek, ezek a meditációs gyakorlatok amik a transzporterek aktiválására és egyéb kulcsok megszerzésére hivatottak! Ilyenkor meg kell rajzolni valamit, ennek a halvány körvonala ott lesz a háttérben, tehát eltéveszteni sem lehet, de ott kezd izgalmassá válni a dolog, hogy ha ez megvan akkor egy kisebb enyhe logika és ügyességi játék keretében kell megmenteni egy emberkét valamiféle katasztrófától! Itt képbe jön a mikrofon is, aminek használata nálam elég érdekes volt, de többszöri próbálkozás után sikerült a dolog. Itt érdemes megjegyezni, hogy az egyik főellenfélnél is kell majd használni a mikrofont, talán nem ártok nagyon az önálló felfedezés örömének, ha elárulom, hogy bizony bűzhödt fellegeket kell elfújni melyet alfeléből ereget felénk! Ez az a pontja a játéknak ahol tényleg elmosolyodik a játékos, ha több ilyen elemmel találkoznánk, biztos jobb irányba mutatna a mérleg nyelve.

Talán szebb környezetet is ki lehetett volna hozni a DS-ből, a viccesség kigyomlálása meg nem gépfüggő. Sokan nem fognak belemerülni ennyire, mert a jó dolgok is csak lassan kerülnek a felszínre, túl lassan. Lehetett volna pergősebb intenzívebb játékmenet, mert ez már nem elég. Így sajnos egy könnyen felejthető hibákkal teli játékot kaptunk amit jobb esetben is csak azért játszik végig a játékos mert pénzt adott érte, vagy mert meg kell írnia egy tesztet róla nektek a globalgame oldalon, hogy Ti okosan dönthessetek. Természetesen a kisebb korosztálynak készült és a gyermeklelkű nagyobbaknak, de azért hagy jegyezzük meg, hogy ez még önmagában nem elegendő indok erre a túlságos elbutításra.